Életrajz

1934 - Gyerekkor

Tellér Gyula 1934. július 20-án született Budapesten. Édesapja történelem-földrajz szakos tanár volt, a Kiskorona utcai polgári iskola igazgatója. 1938-ban, mikor édesapját nyugdíjazták, a család Balatonlellére költözött.

Az elemi iskolát Balatonlellén végezte. A háború kitörése után apja a lengyeltóti hadkiegészítő parancsnokságon, mint Somogy megye hadigondozó tisztje működött. Később, 1944 végén egy kórházvonat tolmácsaként a családdal együtt Németországba mentek.

1945 nyarán költöztek haza. Budapesten telepedtek le, mert balatonlellei lakásukat teljesen kirabolták és az üres lakásba mások költöztek be.

1946 - Árpád Gimnázium

1946 – 1952 között az óbudai Árpád Gimnázium tanulója. Kitűnő tanuló volt, versenyeket nyert oroszból, fizikából és biológiából. Az országos Rákosi Mátyás tanulmányi versenyen pedig irodalomból a döntőbe jutott. Azért, hogy családját eltartsa, a gimnáziumi osztálytársai korrepetálásával, magántanítással foglalkozott.

1952-ben érettségizett az Árpád Gimnáziumban kitűnő eredménnyel. A Bölcsészettudományi Kar magyar szakára jelentkezett, de politikai okokból (osztályidegen származása miatt) nem vették fel, sőt semmilyen más egyetemre sem mehetett.

1952 - Főiskolai évek

1952. szeptember közepén a Pedagógiai Főiskola irodalom szakára nyert felvételt. A Főiskolán minden vizsgája jeles volt, vörös diplomát kapott. Főiskolai évei alatt is magántanításból élt. Közben a Rádió Ifjúsági Osztályán is dolgozott és másodéves korában egy évig a Dorogi Erőmű Vállalat pengetős zenekarának tanára és karmestere volt.

1955-ben általános iskolai magyartanári diplomát szerzett.

1955 - Tanítói évek

Tanári pályáját Kesztölcön és Tokodaltárón kezdte. 1955-ben Budapesten a Külkereskedelmi Minisztérium, majd 1956 nyarától a Külügyminisztérium gyermekotthonában volt nevelőtanár. Jó munkájáért többször kitüntették. Közben nyelveket tanult és olvasott, a filozófiától a történelemig minden érdekelte.

Mivel a főiskola mellett dolgozott, ezért addig még nem volt ideje nyelveket tanulni. Amikor kihelyezték Kesztölcre tanítani, akkor a vonaton zseblámpa mellett olvasta az idegen szövegeket és ott látott neki a fordításoknak is.

Irodalmi, műfordítói munkássága

Weöres Sándor bíztatására kezdett el műfordítással foglalkozni. Weöres Sándor a fordításait első rangúnak találta. Kapott tőle szanszkritból, kínaiból, perzsából fordítandó szövegeket, amelyeket nyersfordítás alapján kellett versekbe önteni. Egy Sri Kálidásza nevezetű úgynevezett sátaka lírából való költőnek a verseit fordította le, amely elnyerte Weöres Sándor tetszését, majd a szomszéd eszpresszóban konyakkal műfordítóvá avatta.

Az 1970-es évektől többször volt hosszabb időre Párizsban műfordítói ösztöndíjjal. Minden nagy európai nyelvből fordított, többek között Le Clézio, D. H. Lawrence, John Barth regényeit. Elsősorban mégis versfordítóként működött: a modern líra olyan ikonjait szólaltatta meg magyarul, mint Poe, Mallarmé, Rilke, Majakovszkij, Paszternák, T. S. Eliot, Dylan Thomas, Bagrickij.

Irodalmi munkáiért 1980-ban Wessely László-díjban, 1985-ben József Attila-díjban, 2001-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének műfordítói díjában részesült.

1988 – 1989 között, egy éven belül francia, orosz, német és angol nyelvből felsőfokú nyelvvizsgát szerzett.

1962 - Szociológus

1962-ben pedagógiai kultúrpolitikai akadémiát végzett. Érdeklődése a történelem és a szociológia felé fordult. Ebben az évben a Balatoni Intézőbizottság megbízásából Balaton környéki fürdőhelyekről írt szociológiai tanulmányt. 1965-ben társszerzőként hosszabb szociológiai tanulmányt készített. Ezt a tanulmányt, mint a világnézeti nevelés segédanyagát a gimnáziumi oktatásban országos szinten felhasználták.

2000-ben megszerezte ’a szociológiai tudomány kandidátusa’ akadémiai fokozatot /disszertációja: Szövetkezetek piacgazdaságtól piacgazdaságig/.

1966 - Szövetkezet

1966-tól a Szövetkezeti Kutatóintézet munkatársa. Történeti, közgazdasági és szociológiai kutatásokat végzett. Fő munkaként a kisipari szövetkezetek felszabadulás utáni történetét írta meg, amely része az Intézetben készült általános magyar szövetkezettörténetnek. Ugyanehhez a témához két előtanulmányt is írt: Borsod megye kisipari szövetkezeteinek története és Adalékok a kisipari szövetkezetkoncepció és szövetkezetpolitika alakulásához Magyarországon 1945-1970. Egyik feladata a szövetkezeti tulajdon kérdéseinek a vizsgálata volt.

1985-ben az intézet tudományos tanácsadójává, később főtanácsadójává majd igazgatójává nevezték ki. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia szövetkezetelméleti albizottságának titkára is lett.

1980 - Politikus, egyetemi oktató

Az 1980-as évek végén több kutatóintézeti kollégájával együtt az SZDSZ-hez csatlakozott. Az 1990-es országgyűlési választáson az SZDSZ országos listájáról szerzett mandátumot és a gazdasági bizottság tagja lett. Az Országgyűlésben több törvénynek volt az eszdéeszes előadója. 1994-ben nem indult országgyűlési választáson, s még ugyanebben az évben kilépett az SZDSZ-ből.

1996 és 1998 között a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja.

1998-tól az első Orbán-kormány alatt a Miniszterelnöki Hivatal politikai elemző főosztályának vezetője. Több fideszes választási program társszerzője.

2000 és 2005 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem meghívott oktatója a rendszerváltás témakörében.

2003 és 2006 között az Alkalmazott Kommunikáció-tudományi Intézet munkatársaként egy új médiatörvény munkálataiban vett részt. A 2006-os országgyűlési választáson a Fidesz-KDNP országos listájáról szerzett ismét mandátumot, a kulturális és sajtóbizottság tagja lett. A következő országgyűlési választáson nem indult. 2010-től haláláig Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója volt.

Számos gazdasági, politikai témájú tanulmányt jelentetett meg, ezeknek egyfajta gyűjteményes kiadása A történelem főutcáján című kétkötetes vaskos cikk- és tanulmánygyűjtemény. Köteten kívül utóbb megjelent fontosabb – makro-szociológiai – tanulmánya a Rendszer-e a rendszerváltás rendszere (2009), a Született-e Orbán-rendszer 2010 és 2014 között? (2011) és a Féloldalas seregmustra (2018).

Szociológiai és politológiai munkásságáért 2013-ban a Magyar Polgári Érdemérem középkeresztjével, 2015-ben ugyanezért Széchenyi-díjjal tüntették ki.

Díjai